Véletlen kép

No images

Erasmus+

A Social Educircation projekt és az oktatói szakképzési programunk (Luxemburg, Berlin, Kassel) az Erasmus+ program keretében valósulnak meg.
Banner
Köszöntjük a támogatást!

Norvég Alap

Szociális cirkuszi munkánkat a Norvég Alap támogatja
Banner
Köszönjük a támogatást!
Köszönjük az NKA támogatását, melyet a hazai szociális cirkuszi módszertani munka fejlesztéséhez használtunk fel!
Banner
Pesterzsébeti cirkuszcsoportunkat a MOL Gyermekgyógyító Program támogatja
Banner
MOL Nyrt. és az Új Európa Alapítvány
Social Educircation Print E-mail
Monday, 04 March 2013 11:00

A projektet a Tempus közalapítvány támogatásával az európai Life Long Learning Programba tartozó Grundtvig alprogram keretében valósítjuk meg.A partnerségünk, melynek tagjai a Magyar Zsonglőr Egyesület mellett a berlini Juggling Center, valenciai Associació Valenciana de Circ, bristoli Invisible Circus, prágai Cirqueon új taggal bővült a belga Cirkus in Beweging szervezettel. A korábbi Educircation projekt folytatására sikeresen pályáztak a partnerek. A 2012-2014 években tovább folytatódik a közös munka, ezúttal kifejezetten a szociális cirkuszi munkára koncentrálva. Az hat partnerországban a szociális munka különböző területeit vizsgáljuk, legfőként pedig azt, hogy a cirkuszi készségek oktatásával, felhasználásval hogyan tudunk a különböző célcsoportok hasznára válni. Social Educircation

Gyimóthi László 'Python' beszámolója


Szociális Cirkusz – Valencia - 2013.01.15. – 2013.01.21.

Első szociális cirkuszos projektem lévén nem tudtam mire számítsak a valenciai út során. A négy napos elméleti fejtágítás, és a három napon át tartó gyakorlati tanítás után Sot de Chera településére látogattunk, ahol részt vettünk az évente megrendezésre kerülő zenei, utcaszínházi (és most már cirkuszi) fesztiválon. A hét során rendkívül sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, a szakmai fejlődés mellett meghatározó volt a projekt többi résztvevőjével való ismerkedés is.

Elméleti rész

Az elméleti oktatásra keddtől péntekig minden nap 10 órától került sor, részben egy kultúrház egyik termében, részben pedig a valenciai cirkuszosok gyakorlóhelyén, amely kb. 10 perc sétára volt a művelődési háztól. Az workshopot három katalán (Antonio, Javi, Juan) vezette végig, illetve egy negyedik ember próbált fordítani a spanyolul nem beszélők számára, több kevesebb sikerrel. Személy szerint az első napot élveztem a legjobban, 3 csoportban összehasonlítottuk a cirkuszi és a szociális tevékenységeket, készségeket. Míg a mi csoportunk arra jutott, hogy szinte minden tulajdonság, minden funkció mindkét fogalomhoz (cirkusz, szociális tev.) köthető, egy másik csapat pont a különbségekre helyezte a hangsúlyt. A legjobb ilyen különbség a human (social) – transhuman (circus), vagyis az emberi és az emberfeletti szópár volt, nekem a másik csapatnak ez a megközelítése jelentette a szociális cirkusz fogalmának legjobb meghatározását. A további napokat is főleg csoportmunka, majd az azt követő előadásszerű összefoglalás jellemezte.

Sajnos a 4 nap során nagyon sok mindent akartak a katalánok átbeszélni, ennek az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag egy témakört sem sikerült részletesen elemezni, mert mihelyt egy kis vita, vagy eszmecsere alakult volna ki, már tovább kellett lépni a következő feladatra. Így gyakorlatilag sokszor csak közhelyek és általános sallangok halmozása történt 1-1 témakör áttekintése során, amely semmilyen gyakorlati alkalmazhatósággal nem bírt. Az érdemi kommunikációt tovább nehezítette az első két napban dolgozó tolmács érdekes angolja, illetve a rendelkezésre álló rövid időkeret (naponta 4 óra). A 4 nap során egyetlen szó sem esett tanítási módszerekről, az egyes cirkuszművészeti ágazatokhoz tartozó metodikákról, sőt, még a célcsoportunkat (a javítóintézet fiataljait) is csak érintőlegesen említették meg. A negyedik nap végén a feedback megbeszélés során derült ki az, hogy ez egy összefoglaló workshop szeretett volna lenni, ami a további projektekre nyújt egy alapot a szociális cirkusz elméleti hátteréről. Véleményem szerint rendkívül elhibázott lépés volt figyelmen kívül hagyni az elméleti és délutáni gyakorlati oktatás kapcsolatát, sokszor az volt az érzésem, hogy a workshop két részét (elméleti, gyakorlati) egymástól teljesen függetlenül próbálják kezelni. A triviális ismeretek (pl. legyünk toleránsak, türelmesek, őszinték, stb) folyamatos ismételgetése helyett biztosan több haszna lett volna az egyes ágazatok (zsonglőrködés, akrobatika, egyensúly, monocikli, stb) tanítói által alkotott kiscsoportos tapasztalat- és eszmecserének. Ennek eredményeit a délutáni oktatás során minden további nélkül lehetett volna kipróbálni és alkalmazni.

Az oktatás során számos játékot is játszottunk, melyeket egyrészt később a gyakorlati oktatáson is tudtunk alkalmazni, másrészt a játékok mögöttes pszichológiáját értelmezve a kommunikáció és a kooperáció meghatározó szerepére sikerült rávilágítani.

Gyakorlati rész

A gyakorlati oktatásra keddtől csütörtökig a valenciai fiatalkorú bűnözők javítóintézetében került sor. Itt 14 és 18 év közötti fiatalok laknak, többségüket a hétvégére hazaengedik a családjukhoz, elenyésző a ténylegesen bezártak száma. A foglalkozás során a fiatalok három, egyenként 16 fős csoportba osztották, amely csoportok 40-40 percet töltöttek el a három különböző cirkuszi állomáson (zsonglőr, akrobatika, egyensúly). Én a zsonglőr csapatban tevékenykedtem, Veronika, Pumba, Antonio (a katalán oktató) és Adam, a cseh buzogányzsonglőr társaságában. A 16 főt általában még kettéosztottuk, egyik fele diaboloval, a másik része pedig labdával, buzogánnyal gyakorolt, majd 20 perc utána csere. Ez egy gyerekre lebontva napi 20 perc zsonglőrködést jelentett, ami a harmadik napon még kevesebb volt, mert a nap végére egy showt kellett összerakniuk. Kérdés, hogy mire elég napi 20 perc gyakorlás három napon át, és egyáltalán mi az elsőszámú célunk a foglalkozással. Az elméleti oktatáson egyesek azt hangoztatták, hogy a szociális cirkusz esetén nem elsődleges szempont a technikai fejlődés. Véleményem szerint ezeknek a gyerekeknek elsősorban sikerélményekre van szükségük, pozitív visszajelzésekre, amelyek megtartják bennük a lelkesedést a cirkuszi tevékenységek iránt. Mi más jelenthetne sikerélményt, ha nem maga a technikai fejlődés, egy-egy új trükk, vagy mozdulat?

Nehézséget jelentett számomra a kommunikációs szakadék, mivel a fiatalok egyáltalán nem tudtak angolul, én meg egyáltalán nem beszéltem spanyolul, ezért az első nap gyorsan felszedtem egy 10-15 szóból álló kis alaptudást. Rendkívül érdekes kihívás volt maga a tanítási folyamat, hogy a szűkös szókincsem mellett pusztán a mozdulataimmal, gesztikulációmmal és mimikámmal tanítsam a gyerekeket. Döbbenetes élmény volt, hogy az első pillanatra legnagyszájúbb, legkeményebbnek tűnő fiatalok lettek a legalázatosabban, legszorgalmasabban gyakorló diákok mind közül. 2-3 igen tehetséges fiatal is volt, akik a 3. nap végén már 3 labdás trükköket, illetve 4 labdát dobáltak úgy, hogy korábban sosem próbáltak zsonglőrködni. Igyekeztem az elejétől fogva rászoktatni őket a párokban, illetve csapatban tanulás előnyeire. Ha még külön-külön nem is ment nekik a kaszkád, egymás mellé, vagy egymással szembe állva már tudtak 3 labdát passzolni, ami rávezette őket a 3 labdás kaszkád ritmusára, így ezután már egyedül is gyorsabban fejlődtek. Fantasztikus volt látni az örömüket 1-1 sikeres elkapás után, a 3. nap után többen is odajöttek hozzám megköszönni az oktatást.

Mint említettem az utolsó napon egy showt csináltak a 3 nap alatt összeszedett tudást felhasználva, mindenki eldönthette, hogy milyen eszközzel akar fellépni. A show nagyon jól sikerült,  a fiatalok minden fellépőt vastapssal jutalmaztak, a végén pedig még 2-3-an mi is felmentünk mutatni egy pár trükköt, motivációt adva ezzel nekik a továbbiakra.

 

Nemzetközi kapcsolatok, fesztivál, stb.

A projektben 6 ország vett részt. Rajtunk, magyarokon kívül még 2 német, 2 belga, 3 cseh, 2 angol, illetve 4-5 spanyol résztvevő volt az elméleti és gyakorlati oktatáson. Szabadidőnk általában csak a nap végén volt, ekkor bárokba, kocsmákba jártunk el, illetve még az 1. nap egy gyors városnézésre is volt idő. A csapat közel fele már ismerte egymást a korábbi projektekről, én azonban közülük senkivel sem találkoztam korábban. Legtöbb időt a csehekkel, illetve a németekkel töltöttem, általában az aznapi történéseket beszéltük át, de többször szóbekerültek közös EJC-s emlékek is.

A hétvégére a Valenciától kb. 1 órára levő Sot de Chera nevű faluba mentünk, ahol közreműködtünk  egy összművészeti fesztiválon. Pénteken gála show és renegade, szombaton kabaré és parádé, vasárnap pedig cirkusz olimpia és egy hatalmas kajálás volt a program. Ezek mellett számos koncerten és workshopon lehetett résztvenni, és minden nap reggelig tartott a buli. Én a parádén léptem fel, nem az eredetileg használt zenémre, hanem élő dobosok ritmusára improvizáltam. Annak ellenére, hogy ilyen rossz körülmények között még sose léptem fel (kb. 5-6 fok, szitáló eső,  sötétség, fel-felvillanó vakuk), jól sikerült az előadás, és nagyon élveztem az egészet.

Szakmailag is fejlődtem, a szombat délelőtti labdás workshopon a spanyolokkal cseréltünk trükköket, az utolsó nap pedig egészen zsonglőrtalálkozószerűre sikeredett, volleyclub, és cirkusz olimpia volt koradélután, majd egy utcai előadó műsorát néztük meg, amíg Pumba hegyet mászott.

Összességében nagyon jól éreztem magam, legjobban a gyakorlati tanítás és a fesztivál parádéja marad meg az emlékezetemben, de mivel kb. 400 képet csináltam, ezért a többi esemény sem marad nyomtalanul

 

Köszönöm a lehetőséget, és az élményt,

 

Gyimóthi László „python”


P.s.: PUMBA STYLE!!!!

 

 

Képek a projektről :

Social Educircation - Szociális Cirkusz – Valencia galéria

 

Convention 2016

14. Magyar Zsonglőrtalálkozó
Banner
Idén Törökbálinton! Látszólag óvatosan közelítünk a fővároshoz, de azért annyira távol maradunk, hogy elhatárolódjunk a nagyváros zajától.

Zsonglőr térkép

Banner

Ki van itt?

We have 11 guests online

Facebook